A Hollandiában élő Beaty Czető alkotásain (Forr-a-dalom és a Lómadár) a ló és a madár alakja sejlik fel az olykor égő, olykor már elszenesedett világot idéző vörös-fekete háttér mögül.
“Vérrel és fekete ráccsal vagyunk körülvéve, nincs gondolatunk, amit megélhetnénk.” (Tisztaság könyve, 1926).
A lángokat formáló színcsóvák a madártollak struktúrájának tökéletes felidézői, az összegyűrött papíron szénnel rajzolt ló-figura. Alakjai egyszerre figurálisak és non-figurálisak, konkrétak és elvontak, még csak fölsejlenek, és már jelen vannak a néző számára. Ez jellemző Czető képeire:
a figurativitás realitásának és digitalizált elvontságának kettőssége. A Forr-a-dalom címében megidézi a költő Kassák művészi hitvallását, a Lómadár címü sorozat pedig egyben a kép alkotólemeinek bemutatása, a ló-figura, a háttér, a fekete ló, a vörös madár figurája az utolsó képre már csak egy emlékfoszmány marad a néző számára. A papír szétszakad, a ló alakja épp csak áttűnik a papíron, beleveszik az immár fekete háttérbe, a madár szárnyainak vörös kontúrja
testetlenül lebeg az üres térben.
Edit Barta, kunsthistorica
