Rétegelt identitások
Az emberiség történelmén ha végigtekintünk, tapasztalhatjuk, hogy minden időben, -őskortól napjainkig- mindig fontos volt és lesz az ember és a művész számára azonosságának, identitásának a megfogalmazása. Az adott kor tudományos, technikai eredményeitől, szellemi igényeitől, adottságaitól függően, mindig máshonnan közelíthető meg e téma.
A civilázáció fejlődése, változása, a XX. századi technika robbanása, természettudományos kutatások, úgy fizikai, természeti, vagy szellemi síkon, s általa a világszemlélet, a filozófia, a művészet területén is óriási változást hozott, mely persze lehet pozítív és negatív hatású egyaránt, átértékelteti az előző korok példáit.
A modern képzőművészet terrénumában megjelenő technikai eszközök, mint a fénymásoló, a computer, a digitális fényképezőgép, szkenner, videó, feltalálása, használata olyan kifejezési eszközökhöz jutatta a művészeket, mely által árnyaltabban, változatos módon, más megközelítési irányokat kijelölve segíti, gazdagítja a művészi önkifejezést, s a modern vizuális nyelvezet megújhodását, új médiumok megjelenését készítve elő.
A három kiállítóművész: Czető Bea Hollandiából, Vladingenből, Lakner Zsuzsa Németországból Stuttgartból, Lux Antal Berlinből: határainkon kívül, Európa három pontján élnek és alkotnak.
Számukra talán még fontosabb lehet identitásuk meghatározása, feltérképezése, újabb/idegen földrajzi és etnikai tényezők, irányadó elvek felmerülése befolyásolja azonosságuk formálását. Elszakadtak, de állandó kapcsolatban maradtak a szülőfölddel.
Vajon mit vittek magukkal itthonról, mit kaptak új hazájuktól?
Három életút, három művész ars poeticája bontakozik ki e kiállítás kapcsán, mely közös vonásokat, és különbözőségeket is felmutatva, többrétegű választ adhat e kérdésre.
Folyamatosan vesznek részt a magyarországi képzőművészeti kiállításokon, rendezvényeken.
Közös jellemzőjük, hogy mindhármojuk alkotói oeuvrejének alapvető eszköze a fotó, a digitális fotó, computer és videotechnika, mely műveik gazdag rétegzettségének megvalósulását eredményezi, úgy a képi-téri megjelenítésben, mint időbeli, filozófiai, szellemi síkon.
Czető Bea
1980 óta él és dolgozik Hollandiában. Hágában végezte el művészeti tanulmányait.
Tevékenyen részt vesz a holland kulturális életben. Köztéri munkái láthatók több helyen.
Czető rítus-szerűen megjelenő alakjai, az összekuporodó (Space into Space) vagy éppen felállni készülő modellje, modelljei, ill. saját magát fotózó művész mozdulatai a body art, a modern táncművészet elemeit használja fel, ahol a test a közlés eszköze, s a HELY szakrális meghatározását célozza meg. (Moving in the duality of unisono 2010. 1-4.)
Képi kompozíciói igen gazdag asszociációkra, értelmezhetőségre adnak lehetőséget: szereplői, nem nélküliek, nem tudni férfi vagy nő, csak sejteni lehet nemi hovatartozásukat, a művész reflektálása a társadalmi nemi szerepekre utal. De a képi elemek nemcsak emberi, hanem természeti, növényi vegetációra is emlékeztetnek, összefonódó ágak és gyökerek képzetét keltik, a születést és elmúlást embrio-szerű formák megjelenítésével szimbólizálja, melyből akármi is lehet, megsemmisülés, vagy új élet. (Proof of Identity 2010.)
A hártyavékony, érzékeny hátteret, melybe ágyazza alakjait, elhagyott épületek, kihalt gyárak falairól, tereiről készült fotók képezik.
A tömbszerű, összehajló, egymásba kapaszkodókról is csak megérzéseink lehetnek, összefonódó szerelmespárt, kétségbeesetten egymást segítőket vagy éppen birkózókat, viaskodókat látunk. De a művek már maga a művész harca, a harc eredménye: önmaga azonosságának, művészi sorsának megformáltsága.
Magyar Műhely Galéria, Budapest, 2010. június 23. szerda
HAász Ágnes
